sajnálom:(

sziasztok!..mint most látjátok nem új résszel jelentkeztem,mert van egy nagyon rossz hírem..bezárom a blogot..Hogy miért is?az személyes dolog,hála egy valakinek..
nagyon szerettem ezt a történetet írni,hiába csak a 6. részig..volt 8 lelkes olvasóm is,akik mindig a lelket öntötték belém az írásban.mindig jött egy újabb és újabb ihlet,és mindig sok sk lelkesedéssel írtam azokat.hiába van sok dolgom mostanában,de mindig is próbáltam úgy időzíteni(hogy melyik napon érnék rá)..próbáltam olyan szereplőket keresni a Wake me up!-hoz ami máshol szinte nincs..de hát sajnos ez van emberek..
de nem sokára nyitok egy új blogot,amiben majdnem ugyan ezek a szereplők vannak,és sokkal horrorisztikusabb lesz..:)eléggé elszomorodtam,de még egyszer elmondom:személyes,hogy miért zárom be.és nem azért mert már meguntam az írását..:( The End.:(

bye:Milky Ł

.::Szerelmi háromszög::.6.rész

hy guys!:D^-^

bocsánatot kérek azért,hogy sokat késtem az új résszel!higgyétek el nem szándékosan,csak nagyon sok dolgom volt,remélem nincs harag:)remélem tetszeni fog ez a rész,és kapok pár kommentet,pipát,és feliratkozót:))ja,és remélem,hogy továbbra is ilyen lelkesek lesztek:Dnem is húzom tovább az időt,jó olvasást:D! xx

~Samantha Valley~

Őszintén,nagyon összezavarodtam.A szívem lüktetett,és nagyon enyhe bűntudatot érzek,ami már lassan egyre csak feljebb fokozódik.Egyre csak úgy érzem miattam van Louis balesete.Hogy Harry begurult miattam,és megverte őt.Vagy Louis miatt?Nem tudom.De azt éreztem már eddig is,hogy az elmúlt hét során nagyon furcsán viselkedett velem Harry.Hát ezért..Mert szeret engem.Nem lennék az ő helyzetében,mert biztos furdalja a bűntudat.Egy fiú miért sírna csak úgy önszántából?Megbánta,és ezt láttam rajta.De akkor sem kellett volna megverni a legjobb barátját.Ráadásul miattam.

Még mindig itt voltunk Louis-nál,aki az előbb dobta ki a benne valóját,ezzel jelezve hogy nincs jól.Szédült,hányt,fájt mindene.Liam egyből hívta az orvosokat,és a takarítónőket,hogy eltakarítsák Louis maradékát.Nagyon sajnáltam,mert én is átéltem ezt a fajta agyrázkódást,csak nekem nem mostak be.

-Samantha!-szólt hozzám Louis enyhéket öklendezve,miután elfeküdt.

-Igen?-kérdeztem,majd közelebb mentem hozzá úgy,hogy ne legyek útba a takarítónőnek.

-Szeretlek!-mondta,majd megsimította az arcomat.-Harry is szeret,de engemet nem érdekel,számomra te vagy a legfontosabb!-enyhe mosolyt csalt az arcára,miután észre vette,hogy elpirultam.

-Ne mondj ilyet!-zavarodtam össze,majd egy kicsit elgondolkoztam.Fontosabb vagyok én a legjobb barátjánál?

-De!Miért,nem szeretsz?-kérdezte,majd felköhögött.Kicsit arrébb húzódtam,mikor a takarítók kicserélték a plédjét,és a lepedőjét amin feküdt.Louis addig nagy nehezen felült,és szépen lassan felállt.Megtámasztotta magát Dr.Sheen vállán,majd amikor mindent elrendeztek vissza feküdt.Ekkor már rendesen oda tudtam menni hozzá,sőt le is ültem mellé.Megfogtam erős kezét,majd a szemébe néztem.

-De,én is szeretlek!-válaszoltam,majd egy nagy levegővétel után ki kellett végre nyögnöm,ami valójában nem hagy nyugodni.-Csak tudod félek,hogy tönkre teszem a barátságotokat Harry-vel.És ezt nem akarom,tudod?-kérdeztem,majd egy nagy sóhaj hagyta el a száját.Egy pillanatra az ablak felé nézett,majd vissza rám.

-Sam,vannak dolgok amik nem úgy sülnek el ahogy azt szeretnénk.Harry szinte már a testvérem,ahogy a többiek is.Megoldom vele,ne aggódj jó?-kérdezte,majd mosolygott.Vele együtt én is ezt tettem,majd egy kicsit megkönnyebbültem.Louis a mellette lévő asztalhoz nyúlt a rágójáért,majd bekapott egyet.-És most..Kaphatok egy csókot?-kérdezte,mire elnevettem magamat az arckifejezésén.

-Persze.-majd odahajoltam és megcsókoltam.Mikor el akartam húzódni,ő nem engedte,és tovább csókolt,ami csókolózáshoz vezetett megint.De kórházban voltunk,itt ne.

-Ne itt!-mondtam,mire rábólintott.Mindannyian egy üzenetjelzőre lettünk figyelmesek,mégpedig Zayn telefonján.

-Srácok,Harry írt.-mondta Zayn,majd jobban szemügyre vette az üzenetet.

-Remélem nem bocsánatot kért üzenetben,mert az gusztustalan.-tette hozzá Niall,majd megigazította a haját.

-Nem,dehogy!Azt hiszem Amelia írt Harry telefonjáról.-mondta Zayn-Uram isten ne!-tette hozzá,majd egy kicsit elröhögte magát.

-Hogy micsoda?Mi van?-álltam fel,majd odaadta a telefonját.-Szia Zayn!Amelia vagyok,Harry telefonjáról írok neked.Harry teljesen részeg,és nem normális!A nappali romokban hever,majdnem megütött egy idős nénit,és majdnem levetkőztetett engem.Most meg össze vissza beszél,és nem hagy békén!Mit csináljak?-olvastam fel,majd a kezemet erősen a számhoz tettem,majd odaadtam Zayn-nek a telefont.

-Na ne hülyíts!Harry?-kérdezte Liam ledöbbenten.

-Ne!Ennyire nem süllyedhet le.Állat..-tette hozzá Niall,majd elnevette magát.

-Nem hiszem el!Szerintem menjünk haza gyorsan,mielőtt bármi rosszat tesz a húgommal!-mondtam kicsit idegesen.

-Jobban járna a húgod.-mondta Louis,majd ő is aprókat röhögcsélt.Kérdően néztem rá a többiekre,akik bólogattak.Odamentem Louis-hoz,és adtam egy csókot a szájára.Mindannyian elköszöntünk Louis-tól,aki sajnos csak holnap jöhet haza a kórházból,majd elindultunk haza.

~30 perccel később~

-Harry!Azonnal hagyd békén a testvéremet!-rántottam el Harry-t Ameliáról a fotelban,akinek rémült tekintete mindent elárult.Harry ott és nyomban le akarta fektetni a húgomat,egy tizenegy éves lányt,akinek az élete még tökéletes szüzen.Szörnyen dühös voltam Harry-re,és egy újabb csattanós pofont adtam az arcára,amitől eldőlt.Zayn gyorsan elkapta,hogy ne a fejére essen.

-Samantha!De jó hogy itt vagytok!-ölelt át szorosan a húgom.-Nem tudtam levakarni magamról!Egyszerűen nem!Mi van vele?-kérdezte kicsit idegesen,majd elmondtam mindent.Amelia ledöbbent tekintettel nézett rám,majd az eszméletlen Harry-re.Niall és Liam gyorsan odamentek Harry-hez,felkapták,és felvitték a szobájába.

-Hát,ahhoz képes hogy úgy említetted rom van a nappaliban,egész tiszta.-mondtam,majd kíváncsi tekintettel néztem Ameliára.

-Kitakarítottam.Bár elég nehezen Harry miatt,de kész.-mosolygott,majd megöleltem.

Eljött az este.Amelia már aludt,de mi a nappaliban voltunk,és beszélgettünk.Egy átlagos este volt,ahol mindenki pár percre teljesen megfeledkezett mindenről.Mindenkinek jó kedve volt,és jól éreztük magunkat.És az este csúcspontja pedig egy személy volt,aki a bejárati ajtót nyitotta ki.Mindenki elcsendesült,majd amikor megláttuk az arcát,nem hittünk a szemünknek.

-Louis?-kérdeztem,majd egyből odamentem és megöleltem,amiért egy csókot kaptam viszonzásul.

-Én nem kapok puszit?-kérdezte Niall hülyeségből,majd elnevettük magunkat rajta.Ennyi hülyével egy közegben..De nem bánom,mert még így is megszerettem őket.Ki hitte volna?
-Hogy hogy hazajöttél?-kérdezte Liam.
-Az orvosok úgy látták sokat javult az állapotom az elmúlt órákban.-mondta Louis,majd felém fordult és mélyen a szemembe nézett.-Végig Samanthára gondoltam-mosolygott,majd adott egy csókot.
-De nyálas,de nyálas!-cukkolta Niall,majd Louis megütötte a vállát.

~Harry Styles~

Vannak pillanatok amikor az embernek rossz a kedve olyannyira,hogy már azt hiszi hogy az alkohol tudja csak helyrehozni a bánatát.Most ez van velem is.Nem,nem emlékszem semmire.De úgy érzem túloztam az ivással.Az ágyamban keltem fel,és forgott körülöttem a világ.Rosszul voltam,ráadásul fájt az arcom.Soha nem iszok ennyit.Már nem voltam teljesen részeg,mivel kialudtam magam.De valami nem stimmel.Sírni kezdtem,de nem tudom miért.Kavargott bennem minden.Ráadásul a rosszullét is egyre csak gyötört.Gyorsan kiszaladtam a mosdóba mert nem bírtam tovább.
Egy kis idő múltán úgy éreztem már nem vagyok annyira rosszul mint voltam.De a bűntudat még nem múlt el.Úgy éreztem muszáj beszélnem Louis-al és Samanthával.De Louis kórházban van,így nem megy.Kinyitottam az ajtót,és kimentem.A lépcső felé érve ismerős hangokat hallottam a nappaliból.Louis itthon van?Halkan lesétáltam a lépcsőn,és csak arra tudtam gondolni hogy ezt bizony visszakapom tőle.Hogy amint leérek megkapom ami engem illet.
-Harry de jó hogy lejöttél!-mondta Niall megjátszva az örömét-Ideje lenne beszélned valakivel.-utalt Louis-ra,akinek dühös tekintete még jobban megnehezítette,hogy beszéljek vele.
-Louis én..-kezdtem bele,de rögtön félbeszakított.
-Ne mondj semmit Harry!-közeledett hozzám-Tudod,én nem vagyok az az erőszakoskodó ember,én tudom tartani magamat amikor dühös vagyok.De most úgy érzem szívesen szétvernélek!-emelte fel a hangát,közben csak hátráltam.
-Nem beszélhetnénk meg ezt a szobámban?-kérdeztem,majd elgondolkozott.Rábólintott,majd megindult felfelé.Samanthára néztem aki éppen le akart ülni a kanapéra.-Samantha,ne ülj le!Te is gyere fel!-utasítottam.
-Én?Ezt nektek kéne megbeszélnetek,nem?-kérdezte meglepődötten.
-Gyere fel,veled is beszélnem kell.-mondtam,majd felállt és velem együtt felment.Amint az emeletre értünk,bementünk a szobámba ahol már Louis kényelmesen a fotelomban ült.Becsuktam az ajtót,majd arra lettem figyelmes,hogy Louis feláll,és újból oda áll elém.
-Kérdezték tőlem az orvosin hogy ki tette.Már az orvosom a telefonját tartotta a kezében,hogy a rendőrséget hívja.Letagadtam.Letagadtam hogy te voltál.Szóba hoztalak,de aztán azt mondtam hogy halucinálok.Most figyelj rám,mert hiába tettél rosszat velem én kimentettelek a bajból.Hogy a rajongóknak ne törjem össze a szívét azzal,hogy te közveszélyes vagy.És sajnálattal közlöm veled Styles.Ez előbb utóbb úgy is kifog derülni.-közölte velem Louis,mire én egy nagyot nyeltem.Nem tudtam mit mondani,pedig mindent rendesen átgondoltam.Igaza volt.Nagyon gázban vagyok.
-Louis,sajnálom.-nyögtem ki,majd vettem egy mély levegőt.-Nem akartalak megverni,de a düh teljesen eluralkodott rajtam.És igen.Nem voltam részeg.
-Hogy mi?!-kérdezte Louis-Te megőrültél te szemét!-jött nekem,majd teljes erejéből meglökött.A falnak csapódtam,majd lejjebb csúsztam.Samantha felállt az ágyamról és próbálta lefogni Louis-t.
-Louis ne tedd azt vele amit ő tett veled!Azt mondtad nem szoktál erőszakoskodni!-figyelmeztette Samantha Louis-t,aki nem tudta levenni a szemét rólam.Nagy nehezen felálltam,és Louis szemébe néztem.Nagyot nyeltem,majd összeszedtem magam.
-Tudod,még régen megfogadtuk egymásnak,hogy egy lány sem választhat el minket.Soha.Most nézd meg hol vagyunk.Nem azt mondom hogy Sam tette tönkre a barátságunkat mert nem!A saját hülyeségeink.Most már mindenki tudja hogy a haragomat nem tudom rendesen kezelni,és én is tudom hogy most túlzásba vittem.Hogy csontig leittam magamat.-mondtam majd vettem egy nagy levegőt.Vissza akartam tartani a könnyeimet de nem ment.Gyorsan letöröltem őket.-Louis te vagy a legjobb barátom,és szeretlek.Képtelen leszek elfogadni hogy te és Sam együtt vagytok.Én most csak azt akarom hogy mind a ketten boldogak legyetek.Nem akarok mindenki szemében egy rossz idiótának tűnni,de nem csak ez.Nem akarom elveszíteni azokat akiket szeretek.-tettem még hozzá,majd Louis elfordult.Kezeivel az arcát takarta.Egy pár másodpercig úgy állt,majd megfordult.Letörölte a könnyeit.

-Én sem akarok veled rosszban lenni.Én is bocsánatkéréssel tartozok.Hogy nem úgy alakult ahogy te akartad,én meg megszakítottalak a lehetőségtől.De nem tehetek róla én sem.Köszönöm Harry.Ez jól esett tőled.-mondta,majd a kezeimet szélesre tártam egy baráti ölelésre.Louis-al hosszasan megöleltük egymást.Közben Samanthára néztem aki a meghatódottságtól szintén hullatta a könnyeit.Louis-tól eltávolodtunk egymástól.
-Sam,tőled is bocsánatot kell hogy kérjek.Tudom hogy adtál egy második lehetőséget és azt is elszúrtam.-mondtam,majd elgondolkozott.Egy nagy sóhaj után rám nézett.
-Ugyan.De ne tőlem kérjél bocsánatot hanem Ameliától!-mondta,majd mosolygott.Ezt egy "okénak" szánom.Végre megnyugodhattam egy kicsit.De aztán elgondolkoztam.Miért is kell tőle bocsánatot kérnem?
-Hogy hogy tőle?-kérdeztem kíváncsian.Samantha elmondott mindent.Na,ez aztán sokkolva ért.
-Te jó ég,ne!Azonnal beszélnem kell vele!-mondtam,majd átrohantam Ameliáék szobájába.

~Samantha Valley~

Louis-al Harry szobájában maradtunk.Nem akartunk lemenni a nappaliba,egy kicsit kettesben akartunk lenni.Louis megint leült Harry foteljába,és én meg ráültem.A szánk megint egymáséhoz tapadtak,és eszünk ágában sem volt eltávolodni egymástól.Még sosem éreztem olyat,amit azokban a pillanatokban.Boldog voltam nem csak alapból,hanem Louis-al.Szeretem.Ő az első "nagy szerelmem".De ugyanakkor sokat gondoltam Harry-re is.Remélem tényleg komolyan gondolta amit mondott rólam és Louis-ról.Mert ez nagyon kedves volt tőle.Tudom milyen érzés,amikor szeretsz valakit,de azt a valakit a legjobb barátod elveszi tőled.Igen,velem is megesett már.És sokáig tartott túllépnem rajta.

-Szerinted tényleg jól fogja kezelni ezt?-kérdeztem Louis-tól,miután elhúzódtam egy kicsit.

-Reméljük.Végül is azt mondta nem?-kérdezte,közben megint megsimogatta az arcomat.Mosolyogtam,majd megint csókolózásba keveredtünk.De ez már más volt.Sokkal vadabb,és szenvedélyesebb mint eddig.

De Niall kiabálása szétszakította mindezt.

-Srácok itt van Paul,mindenki jöjjön le!-kiabálta,mire gyorsan leszálltam Louis-ról hogy le tudjon menni.

A nappaliba érve mindenki a kanapén ült,és az a férfi volt itt,aki még a szüleimmel jött el ide.Louis üdvözölte,aztán leült a többiek közé.Én meg külön a másik kanapén a húgommal.

-Fiúk!-kezdte el Paul,majd mindenki kíváncsian nézte őt.-Megérkezett a pontos dátuma az Európai turnénak.Jövő hét szerdától.

-Tessék?!-álltak fel majdnem egyszerre a srácok.

-Négy napunk van,hogy áténekeljük a dalokat és az új számot?-kérdezte kicsit idegesen Niall,majd vett egy mély levegőt és ledobta magát a kanapéra.

-Srácok,ha addig rendszeresen jártok próbára akkor simán menni fog.Nektek mindig sikerül,ne idegeskedjetek ezen!-figyelmeztette őket Paul.

-Ja,hogyne!-mondta Louis reménytelenül,majd követte Niall-t.Ő is leült.Mi a húgommal egy szót sem szóltunk,csak figyeltük mi sül ki ebből.

-Louis,Niall!Több lelkesedéssel!Eddig is meg tudtátok csinálni,akkor továbbra is menni fog!-mondta Paul,majd felállt,és az ajtó felé indult-Ja,és holnap reggel gyertek próbálni!-kiabálta vissza,majd kiviharzott a házból.Mindenki kieresztette a benne lévő "gőzt".   

.::Teljesen váratlan::.5.rész

sziasztook^^talán egy kis késéssel,de megírtam végre az 5.részt*-*AmaZayn volt a múlt hetem,sokat izgultam,meg sokat nevettem,sokat hülyültem,és nem tudom..jó volt minden:DDez a hét elég pocsék eddig://a hétvégén Csurgón voltam(somogyban) és nagyon jó volt:33kivéve a szombat reggel a kórházban..://de azt a témát hagyjuk:(( tényleg bocsi hogy késtem,valakinek már azt mondtam hogy hétfőn már kint lesz,de akkor nem engedtek géphez://:))most nem írtam olyan hosszúra,de mindegy,nem is húzom tovább az időt,jó olvasást^^:DD
 

~Harry Styles~

Borzalmas alak vagyok.Szörnyen furdal bennem a bűntudat,hogy hogy lehettem képes erre.Samantha egy csodaszép lány,akibe beleszerettem.Igen,egy hét alatt.De Louis a legjobb barátom,akit sokkal régebb óta ismerek.Talán jobban tenném,ha nem jönnék össze Sam-el?De ezt nem tehetem.Én szeretem,és akarom őt.De ez egy viszonzatlan "szerelem".Louis-ra nagyon dühös vagyok,de nem kellett volna megvernem..Hogy tehettem ilyet?

Az utcán sétáltam.Nem volt merszem bemenni a kórházba,mert féltem Louis-tól.Igen,féltem.De hogy mondjam el ezt a többieknek?Ha ezt Samantha megtudná,eljátszottam volna nála azt a bizonyos második lehetőséget amit kaptam,és örökre megutálna.De inkább őszinteség,mint hogy hazudjak megint,és később kiderüljön.Így vagy úgy,de Louis nem halt meg,nem szenvedhetett maradandó károsodást,így előbb utóbb úgy is kiderülne ez az egész.Féltem.Nagyon féltem.Ideges voltam,és teljesen tehetetlen.Míg nem észreveszek magamon egy igen szokatlan dolgot.Sírok.A szívem egyre gyorsabban ver,és meg kellett állnom,hogy leüljek egy padra.Perceket töltöttem ülve,majd össze szedve magamat hazafelé indultam.Már a lakásunk bejárati ajtajánál voltam,ami nyitva volt teljesen.Egy nagy levegővétel után befáradtam.Mindenki a nappaliban ült,és meglátván engem,mindannyian felhuppantak a kanapéról,és mind körül vettek,és elleptek néhány kérdéssel.
-Harry!Minden rendben?-kérdezte Niall aggodalmasan.
-Hol van Louis?!-kérdezte Zayn,mire intettem a kezemmel,hogy hagyják abba a folyamatos kérdezősködést..Már a torkomon volt a szívem,ugyanakkor a szavak,amiket el kellett volna mondanom,de nem tettem.Felrohantam a szobámba,majd bezárkóztam jól.Az ágyamba vetettem magamat,majd belefúrtam a fejemet a párnába.
-Harry nyisd,ki mit tettél?!-kérdezte Samantha az ajtón túlról.
-Jobb lesz ha elmondod haver?!Tudjuk hogy tudsz valamit!-kiabált be Zayn,mire nem tehettem mást.Tisztázódnia kellett ennek az egésznek,ezért kinyitottam az ajtót,hogy megtudjuk beszélni.
-Tuti hogy tettél valamit!Valld be!-utasított Samantha,mire nem bírtam nem visszaszólni.Második esély,lőttek.
-Te is sok mindent tettél az elmúlt pár órában,úgyhogy nekem te ne magyarázzál,érted?!-kiabáltam vissza,majd a veszekedést folytattam vele.
-Hé,hé!-csillapított le Niall.-Most Louis a téma,nem ti ketten!Harry,hol van Louis?-kérdezte,majd mindannyian szó nélkül várták a válaszomat.
-Louis a parkban keresett..-vágtam bele egy nagy levegővétel következtén-És összefutottunk,majd..-elakadtam,mert megint egy könnycsepp folyt végig az arcomon,amit nyomban letöröltem.
-Majd?-kérdezték majdnem hogy egyszerre.Mindegyikőjük tekintetéből megállapítható volt,hogy rosszat sejtenek.
-Megvertem és elvitte a mentő.-nyögtem ki,mire mindenki lesokkolt tekintettel nézett rám.Samantha gyilkoló nézésével egyre csak fokozta bennem a félelmet.
-Te nem vagy normális te hülye vagy!Te beteg állat!-rohant felém Samantha dühösen,de Liam lefogta.
-Mi?Miért tetted ezt te nem normális?!-kérdezte Zayn idegesen.
-És be sem mentél a kórházba hozzá?-kérdezte Niall,szintén dühösen.-Rühelld most magadat!Gyertek,mi bemegyünk!-tette hozzá,majd mindannyian elindultak kifelé,engem ott hagyva.Utánuk becsaptam az ajtót,majd bezártam.Szó szerint beugrottam az ágyamba,és elfeküdtem.Szörnyen éreztem magamat.

   ~Louis Tomlinson~

 Egy kórházban ébredtem.Egy csendes,szinte hófehér szobában,ahol rajtam kívül csak egy doki volt,senki más.
-Mit keresek itt,és mik ezek a szalagok?-kérdeztem a dokit.Kicsit ideges lettem,de nem csak a szalagok miatt..
-A mentősök hoztak ide téged.Állítólag a barátod,Harry talált rád ájult állapotban.-válaszolt az orvos,amire nagyon felnéztem.Egyre csak emelkedett bennem a düh,hogy hogy lehetett képes hazudni..
-Hazudott!-vágtam rá egyből.-Ő vert meg engemet,egy lány miatt!-válaszoltam hangos hangnemmel,majd egy pillanatra elgondolkoztam.Így ahogy ezt most kimondtam,Harry-t nagyon nagy bajba kevertem.
-Igaz?-kérdezte az orvos,majd a telefonját előkészítette.
-Ő..-mondtam,majd nem tudtam tovább folytatni.Hiába voltam dühös Harry-re,a lelkem mélyén nem akartam hogy a rendőrséghez kerüljön.Sokkal tartozik még..-Nem,szerintem csak halucinálok,vagy..-mentegetőztem,majd megkönnyebbültem,amikor eltette a telefonját.Ülőhelyzetből újból fekvő helyzetbe kerültem,majd a kezeimmel az arcomat takartam,ahonnan szépen lassan lejjebb csúsztattam őket.Legszívesebben azt tenném Harry-vel,amit ő velem tett velem.De én bennem van annyi,hogy vissza tudjam magamat fogni.Így,hogy most kimentettem a rosszból elvárom tőle,hogy jóvá tegye amit tett.
-Rendben,és hogy vagy?Fáj valamid?-kérdezte,közben leült egy székre mellém.
-A fejem még fáj..És az arcom.-válaszoltam egy nagy sóhajtás után.

-Hát meg tudom érteni.Szörnyen néz ki az arcod!-mondta Dr.Sheen,akinek végre le tudtam olvasni a kitűzőjéről a nevét.Nagyon lelkesítő mondhatom..-Amikor idehoztunk téged,nagyon rossz állapotban voltál,és megállapítottuk,hogy szereztél egy kis agyrázkódást.Vagy az ütéstől,vagy pedig beverhetted a fejedet,nem tudjuk.De adok egy fejfájás elleni gyógyszert.-majd felállt,és a gyógyszeres szekrényben kutakodott.Örülök neki.

~15 perccel később~

A Dr. Sheen bent hagyott egyedül a betegszobában.A sok gyógyszer,a tiszta hófehér szín megrémített.Talán tényleg van egy kis agyrázkódásom.De legalább volt időm gondolkozni.Rájöttem,hogy én is hibás vagyok,mert beleszerettem egy lányba,akibe a legjobb barátom szerelmes.De várjunk.Akkor egyikőnk sem lehet hibás.

A gondolkozásomat félbeszakította egy ismerős hang kintről.Niall volt az,akinek a hangos nevetését akár egy kilométerről is meglehet hallani.Elmosolyodtam,majd az ajtó halkan kinyílt.Megkönnyebbültem,amikor nem csak őt láttam bejönni,hanem Samanthát,Zayn-t,és Liam-et is.De Harry sehol.

-Louis,minden rendben?-kérdezte Samantha,aki rögtön nyomott egy puszit a számra.

-Persze,azon kívül hogy mindjárt hányok.-mondtam,majd nyeltem egy nagyot.

-Durván megütött!-mondta Zayn,majd jobban szemügyre vette torz arcomat.

-Tudom..-válaszoltam,majd elfordítottam a fejemet,ami nem tett jót.Nagyon rosszul lettem.Így gyorsan felkaptam az ágyam mellett lévő lavort,majd magam elé tettem.Ki jött belőlem minden,ami csak lehetett.

-Orvost,kérem!-kiabálta Liam,majd a doki egyből be is jött,néhány asszisztensel.Forgott az egész szoba velem együtt,mint ha részeg lennék.Borzalmas érzés.Főleg amikor már nem tudod megkülönböztetni a lavort a betegágytól.

-Takarítónőt,kérem!-kiabálta szintén Liam.Elfeküdtem,majd becsuktam a szemeimet.Tovább nem emlékszem semmire.

~Amelia Valley~

Haza felé indultam a suliból.Rossz napom volt,mert az egyik órán a családról,és a családi szeretetről volt szó,amiről tudják jól,hogy számomra érzékeny téma.A lakáshoz érvén kinyitottam az ajtót,majd bementem.Szörnyű látvány fogadott.Az asztalon egy csomó üveg pia,a földön meg Harry heverészik.A pechem az volt,amikor észrevett.

-Amelia!Segíts!-utasított Harry,mire én ledobtam a táskámat.Úgy látszik sok sok mindenről lemaradtam.Nem tudtam mit tegyek,mert látszólag olyan állapotban volt,hogy nem tudtam mit tenni.

-Mit csináljak veled?!-kérdeztem,majd egy kicsit közelebb mentem hozzá.

-Feküdj le mellém te kis mókus!-mondta,majd széles mosolyra nyílt a szája.Kis mókus?

-Nem Harry,te teljesen leittad magadat!-válaszoltam neki kicsit idegesen,majd láttam hogy próbál felállni.Kezdtem félni tőle.Közelebb jött hozzám egy kicsit,míg nem neki tolt a falnak.

-A te hibád minden!Hogy Louis átvert,hogy a nővéred egy ribi!-mondta,közben össze vissza dölöngélt.

-Várj,micsoda?Miről beszélsz?-kérdeztem,majd teljesen odanyomott a falhoz,leguggolt hozzám,majd olyanokat beszélt,amiből abszolút nem értettem semmit.

-Ne mondd hogy nem tudod te kis butuska!Megkapod mindjárt a büntetésedet!-mondta,majd megfogta a ruhámat,majd feljebb akarta tolni.Várjunk,mi?Ez azt jelenti amit gondolok?De gondolkozásra nem igen jutott időm.Hiába imádom Harry-t,de ahogy Samantha mondta nekem,akik rám akarnak nyomulni,azt rúgjam meg középen.Megtettem.Harry szó szerint összeesett,én meg nem tehettem mást,minthogy kirohanok a házból.Elrejtőztem egy kis zugba,ahol biztos nem találna meg.Féltem,mert nagyon agresszív volt és nyomulós,én meg csak egy tizenegy éves lány vagyok,aki még túl fiatal ahhoz hogy ilyesmikbe belekeveredjen.Sőt,nem is érdekel még.Harry mindenhol keresett,de szerencsémre nem talált meg.
-Amelia!Amelia!-ordította Harry torka szakadtából,közben még mindig össze vissza sétált.Egy idős nénire lettem figyelmes,aki kicsit rémülten figyel Harry felé.
-Mit bámulsz öreg?-kérdezte Harry,majd odarohant a nőhöz,és lefogta.Ki kellett rohannom a zugból,mielőtt rosszat tesz vele.
-Harry engedd el!Hallasz?!-húztam el Harry-t a nénitől-Bocsánat,tudja,kicsit sokat ivott..-magyarázkodtam,miközben még mindig Harry-t fogtam.A nő elfogadta a bocsánatkérésemet,majd elment tovább.Fogalmam sem volt mit tegyek vele.Pénz meg nincs a telefonomon,hogy felhívjam Samantháékat.Nagy nehezen bevezettem Harry-t a házba.Nem szólt hozzám semmit,csak egy hirtelen mozdulattal eldőlt.Hallani lehetett ahogy a feje egy nagyot koppant a padlóba,úgyhogy szerintem egy ideig fel sem kel.Mivel túl nehéz volt,inkább otthagytam a földön és körülnéztem a kissé rendetlen nappaliban.A párnák,a pléd,és a nappali dohányzóasztalán lévő  tárgyak a földön voltak,néhány összetörve.A Whisky,és a pálinka szintúgy.Nem tudtam mit kezdjek vele.
-Harry,élsz?-kérdeztem hülyeségből Harry-t,amire tisztán tudtam hogy nem kapok választ.
-Nem.-nyögte ki,amire nagyon meglepődtem.De aztán nem érdekelt.Úgy gondoltam kitakarítok,elvégre ebben nagyon profi vagyok.
Attól tartottam,hogy elég érdekes délutánom lesz.Én és Harry egyedül ebben az elképesztő nagy lakásban.Mielőtt bárki is rosszra gondolna,nem.Ő a földön heverészett,míg én kitakarítottam az egész nappalit.Őrületes..

     

.::Larry viszály::.4.rész

sziasztook:))egy pár nap késéssel,de megírtam a 4.részt:))ma lecsófesztiválon voltam,és kb egy órája értem haza,szóval el vagyok fáradva:DDde azért megírtam,mert nem akartam az olvasóimat váratni .:))ebben a részben sok a váratlan fordulat,kicsit rövidebb is mint a többi,szval remélem elnyeri valakinek a tetszését:DD(szerény véleményem szerint eléggé nem jó lett ez a rész,de itt csak a ti véleményetek számít:DD)jó olvasást:33

 

~Samantha Valley~

Neki támaszkodtam a kocsinak,majd unottan figyeltem az előttünk elszáguldó autókat.Nagyon fáztam,de nem akartam visszaülni a kocsiba.Megkaptam Harry-től a vastag,fekete dzsekijét,majd felhúztam magamra.Odaállt mellém,és ugyan azt csinálta amit én.Nézett össze vissza.Hogy miért is szálltam ki a kocsiból?Én magam sem tudom pontosan.Harry-vel még a kocsiban egymásra néztünk,én meg nem tudtam mit csináljak.Nem tetszhet nekem,nem!De volt egy pont,ahol már nem bírtam tovább.Gyorsan be kellett szállnom a kocsiba,mert már úgy éreztem le fagy mindenem.Harry is követett,majd beült mellém.

-Nagyon furcsa vagy..-szólalt meg Harry-Mi a baj?

-Nekem semmi.-mondtam,közben Harry-vel ellentétes irányba fordítottam a fejemet.Furcsa volt az egész.

-Látom rajtad,nem akarsz róla beszélni?-kérdezte,majd megfogta a kezemet,amit rögtön el is húztam.Kérdő tekintettel néztem felé,majd hirtelen meghallunk egy telefon csörgetést Harry IPhone-ján.Mindketten felugrottunk,majd kapkodtunk össze vissza,és felvette.Louis volt az.
-Szia,de jó hogy hívsz!-mondta,majd kihangosította.
-Hol vagytok?-szólt bele Louis,közben Harry-vel egymásra néztünk.
-Kifogyott a benzin,és már vagy két órája itt vagyunk az autópályán!
-Miért nem hívtatok?
-Mert nincs pénz a telefonunkon.-válaszoltam Louis-nak Harry helyett,aki már az ujjait rágta idegességében.
-Azon az autópályán ahol egyszer Niall miatt meg kellett állnunk,mert kidobta a traccsot?-kérdezte Louis,mire én egy undorodó fintort vágtam rá.
-Igen,ott!El tudsz jönni értünk?-válaszolta Harry,majd magában el kezdett nevetni.
-Viszek benzint is!-mondta,majd elköszöntünk tőle.Miután letettük a telefont,nagyon meg voltunk könnyebbülve.Az idegesség elszállt,viszont valamire figyelmes lettem.Harry-vel szorosan egymás kezét fogjuk,és egyikőnk sem szándékozott elvenni onnan.
-Miért fogjuk egymás kezét?-kérdeztem felvont szemöldökökkel,majd Hazza összekuszált tekinetére lettem figyelmes.
-Nem tudom.Mert jó?-válaszolt,majd helyette elvettem onnan a kezemet.Öt perc elteltével egy kocsira lettünk figyelmesek,ami mögénk állt.A visszapillantó tükörből lehetett látni,hogy Louis volt az.Harry-vel kiszálltunk az autóból,majd örömömben megöleltem Louis-t.Hozott benzint Harry autójába,majd megtöltötték.

~1 héttel később~

 (Samantha Valley)

Eltelt egy hét,hogy a One Direction-nél lakunk Ameliával.Szerencsémre a húgom a papánk kitartó,és erős képességét örökölte,így sokkal tűrhetőbben viselkedik mint más vele egykorú lány.De valójában nem csak erről van szó,hanem arról,hogy mennyire bírja a szüleink nélkül.Sokkal felszabadultabb,és vidámabb lett,mint eddig is volt.Vele együtt én is.De akadt azért egy apró probléma:Harry.Nagyon szeretem,mint az egyik legjobb barátomat,de nagyon furcsán viselkedik.A jelenlétemben nagyon feszült,és ideges,de nem tudom miért ilyen.
Péntek reggel van.Ez a nap régen számunkra maga volt a rémálom.Ezen a napon volt az utolsó tanítási nap a héten,így a munka otthon sorjában követte egymást.Minden pénteken.Nagyon jó belegondolni,hogy már nem otthon kelek,hanem itt,ami miatt hatalmas kő esett le a szívemről.Megkönnyebbültem,hogy itt nem rabszolgaként kezelnek.Felálltam az ágyamról,majd nagy nehezen kivánszorogtam a szobából.A fürdőszoba felé vettem az irányt.A villany égett,de senki sem volt ott bennt.Vagy még is?Az ajtó mögül ki jött valaki.

-Louis?!-kérdeztem lesokkolva,amikor végig néztem rajta.Csak egy fehér színű gatyában állt előttem.Épp vetkőzött.Nem tudtam mit akar,de nagyon tetszett a látvány.Furcsa érzés.
-Én?-mosolygott szerényen.
-Bocsi,nem tudtam,hogy van bent valaki.-mondtam kicsit összezavarodva.-Megyek is ki!-mondtam,mire megakadályozott.Megfogta a kezemet,majd visszahúzott a fürdőszobába.Becsukta az ajtót.-Mit művelsz Louis?
-Azt szeretném,ha bent maradnál velem!-mondta,majd megharapta az alsó ajkát.
-Miért?-kérdeztem,mire nem kaptam választ.Egyre közelebb jött hozzám.Átkarolta a derekamat,majd teljesen magához húzott.Kirázott a hideg,amikor a szánk összeért.Csókjától teljesen úgy éreztem magamat,mint egy álomvilágban.Még soha nem éreztem ehhez hasonlót.Az első csókom.Amikor már mindketten elhúztuk a fejünket,Louis mosolygott,majd lehajtotta a fejét.Teljesen le voltam sokkolva,de nem tagadom,nagyon élveztem ezt.Csak egy csók volt,de hihetetlen.
-Bocsi nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.-mondta,mire én megráztam a fejemet.
-Nem,nem zavartál össze,ez..-mondtam,majd elakadtam.Fogalmam sem volt mit mondjak.-Jó volt.-kiböktem,mire Louis megint elmosolyodott.Hihetetlenül kavarognak az érzéseim.Nem tudom,de az érzés ami rajtam át jár,nagyon hasonlít arra az érzésre,amikor szeretsz valakit.Louis-t szeretem,mert az egyik legjobb barátom.Az első.De mi folyik itt?Mert ez nem csak baráti szeretetnek tűnik.
-Akkor?-kérdezte Louis egy pár másodperc csend után.
-Akkor?-kérdeztem viszont.Megint közelebb jött hozzám,majd egy forró csókot nyomott a számra.Ez már nem csak egy átlagos csók volt.Ez elég vadnak tűnt.Neki nyomott a falnak,majd ott folytattuk a csókolózást.Figyelmes lettem arra,hogy az egyik kezét  elveszi,és kinyitja a fürdőszoba ajtaját kivezet,majd megint neki nyom a falnak.Egy hang szakította félbe az egészet.Egy hang,amit ebben az esetben nem igazán vártam.
-Mi ez?Mi folyik itt?-kérdezte Harry ledöbbenten,mire Louis-al nem tudtunk mit mondani.
-Ez nem az aminek látszik,esküszöm!-mentegetőzött Louis,mire Harry lecsillapításként vett egy nagy levegőt.
-Még is mi más?Miért vagy félmeztelenül?-kérdezte megint,amire már nem várta meg a választ.Elrohant,én meg elgondolkoztam valamin.Miért zavarja ennyire Harry-t?Szeret?Aggódva figyeltem a lépcső felé.
-Utána megyek!-mondta,majd adott egy csókot.Elment a szobájába átöltözni,én meg lementem a nappaliba,ahol már mindenki meglepődötten figyelte Harry-t.Liam nyugtatta,valamint tartotta vissza őt,de nem sok sikerrel.
-Harry várj!-kiáltottam neki,de már nem hallotta meg.Louis szaladt le a lépcsőn.Fel volt öltözve,így simán utolérhette még Harry-t.Elköszönt,majd megint kaptam tőle egy puszit,mielőtt elment volna.A többiek ezek után nem tudtak mit szólni,csak tátott szájjal figyeltek rám.Na,ez kellemetlen volt.
-Te és Louis?-kérdezte döbbenten Zayn.
-Igen.-bólogattam-Szerintem..-tettem hozzá még,bár ehhez nem volt egyáltalán szükség.
-Samantha,ez nem volt túl jó gesztus tőletek.-mondta Niall,majd mind a hárman rábólintottak.Kérdően néztem feléjük.
-Harry..-vágott bele Liam egy nagy levegővétel után-Harry szeret téged!
-Micsoda?-kérdeztem,majd teljesen sokkos állapotba kerültem.Te jó ég mit tettem!

~Louis Tomlinson~

Elmentem megkeresni Harry-t.Eleinte fogalmam sem volt róla,hogy hol is kezdjem.Mindenesetre felvettem a napszemüvegemet,és felhúztam a kapucnimat,hogy ne ismerjen fel senki.Sokat gondolkoztam,és nagy hibát követtem el.Harry egész héten át nem is beszélt másról,csak róla.Samantháról.Szereti őt,de én is.Már régen megegyeztünk,hogy egy lány miatt nem fogunk vitázni,és hát igyekszem ezt elkerülni.

Először a London Eye-nál kezdtem keresni Harry-t,ahová általában mindig megy,hogyha nincs jó kedve.Érdekes módon nem volt ott,se a környékén.Ekkor eszembe jutott,hogy a parkban kéne keresnem.Elindultam oda,és amikor ott voltam szétnéztem minden hol.Talán a hely egyik legkihaltabb területén sétáltam,amikor a telefonom üzenetjelzőjére lettem figyelmes.Harry írt,miszerint forduljak meg.Lassan megfordultam,és vagy két méterrel előttem ott állt Hazza egy üveg piával a kezében.

-Harry?Minden rendben?-kérdeztem tőle,mire ő közelebb jött.Nagyot nyeltem,mert dühös volt.

-Hogy lenne minden rendben te szemét?!-kiabálta nekem mély,haragos hangján ami nem vezethet jóra.Nem volt magánál.

-Tudom hogy rosszat tettem de Harry,nézd el kérlek!-mondtam,majd hátráltam.A tekintete dühös volt,de nem féltem,hiszen már volt ilyen.Persze most sokkal komolyabb dologról van szó.Egy lányról.Aki miatt sosem vitáztunk.

-Tudtad jól hogy szeretem,erre mit látok ma reggel?Csalódtam benned!-mondta,majd öklendezni kezdett.Szerencsém volt,hogy nem hányt le.

-Nem vagy normális!Leiszod magadat egy lány miatt,akit alig ismersz?-mondtam,majd megszorította a kezemet.

-Ismerem!Fogalmad sincs róla,hogy mennyit beszéltünk!-kiabálta,mire én próbáltam lecsillapítani,nem sok sikerrel.Arcba öklözött,ami következtén a földön heverésztem.Kezdtem félni,hiszen Harry részegen nagyon nincs magánál.Agresszív,és ez kiváltja belőle az erőszakoskodást.Mindent szét akar dobálni,és embereket akar verni ilyenkor.Így hát nincs sok szerencsém az elmeneküléshez.Mikor felültem volna,Hazza megakadályozta.Rám ült,majd lefogott.Kicsit sem volt félreérthető,de nem tudtam kiszabadulni.

-Szállj le rólam ember!-kiabáltam,majd egy újabb ütést éreztem az arcomon,ez után nem emlékszem semmire.

~Harry Styles~

Mielőtt bárki is félreértené,nem voltam részeg.Vettem egy Votkát,de csak azért,hogy megijesszem.Mindvégig megjátszottam magamat.Kivéve a haragot.Borzalmasan dühös voltam rá,és nem tudtam magamon uralkodni.De borzasztóan szégyelltem magamat,hogy a legjobb barátomnak ártottam.Soha nem néztem ki magamból azt,hogy ezt teszem egy lány miatt vele.Felálltam Louis-ról,majd ránéztem.Idegességemben nekivágtam az üveget egy fának,majd morogtam magamban.Mint egy idegbajos srác.Talán egy betegosztályon van a helyem?

Nem akartam,hogy engem vádoljon mindenki.Letérdeltem Louis-hoz,majd tárcsáztam a mentősök számát.Idehívtam őket,majd letettem a telefont.Egyszer csak hangokat hallok magam mögött,még pedig egy kislányt és az anyukáját.Kicsit ijedten,de mind a ketten iderohantak.

-Te jó ég mi történt vele?-kérdezte a nő,mire megpillantottam a kislányon a ruháját,amin mi voltunk.A One Direction.Fogalmam sem volt mit mondjak.A kislány szemeiből kifojt néhány könnycsepp.Nem akartam hazudni,de nem akartam azt sem,hogy lesokkoljam.Hazudnom kellett megint.

-Megverték.Pár perce hívott ide,és így találtam rá.-hazudtam,majd a mentőkre lettem figyelmes.Mindannyian iderohantak,és Louis-t vizsgálták,majd elvitték.Nem bírtam tovább.Az én szememből is kicsordult néhány könnycsepp.Majd haza indultam.Furdalt a lelkiismeretem,és nem tudtam mit csináljak.Nem akartam haza menni.

    

.::Beismerés::.3.rész

hellejhóó^-^meg is hoztam a 3. részt,ami szerintem most elég uncsi lett,de remélem valaki(k)nek elnyeri a tetszését:))úristen ez a hét valami fantasztikus volt,főleg a csütörtök,a nap amit soha de soha nem felejtek el:33még pedig anyum megengedte,hogy majd  mehetek Milánóba 1D koncertre,persze ha ő is velem jöhet,hát egyértelmű:'DDD én olyan happy vagyok:DDszóval,nem is húzom tovább,jó olvasást:DD

  

~Harry Styles~

-Igazad van Louis.-válaszoltam,majd elgondolkoztam.Ez így nem lesz jó.Felnéztem a legjobb barátomra,majd enyhén elmosolyodtam.-Amikor felkel Sam,beszélek vele.
-Ha nem akarod hogy lenézzen,tedd azt!-mondta,majd mind a ketten csendben lettünk.Felálltam,majd a szobám felé indultam fel az emeletre.Miközben mélyen a gondolataimba voltam merülve,feleszméltem lassú,halk lépésekre előttem.Amelia volt az,aki mosolyogva nézett felém.
-Jó reggelt!-köszönt,majd megállt.
-Szia!-mosolyogtam vissza-Samantha már fenn van?-tettem hozzá,mire félrehúzta a száját.Kérdően néztem rá,és vártam végre a válaszát.
-Igen,de nem nagyon örülne ha bemennél hozzá.-válaszolta egy nagy levegővétel után.
-Tudom,de akkor is szeretnék vele beszélni.
-Hát,sok sikert hozzá!-kacsintott,majd lement a lépcsőn.Felhúztam a szemöldökeimet.Mintha nagy veszélyben lennék.Samantháék szobájához csoszogtam,majd mielőtt kopogtam volna,próbáltam magamat lenyugtatni.Féltem a reakciójától,mivel nem akartam olyan véget mint tegnap.Összekapva magamat,bekopogtattam Samantha-hoz.
-Ki az?-kiabált ki egy szép,lágy hang,ami egyértelműen ő volt az.
-Harry-mondtam,majd lélegzet visszafojtva vártam mit válaszol.

-Mit akarsz?
-Beszélni szeretnék veled valamiről.Nagyon fontos lenne!-válaszoltam,majd másodpercek elteltével kinyitotta az ajtót.Befáradtam,majd körül néztem.-Szép lett a szobátok!
-Miről akartál beszélni?-kérdezte,majd intettem,hogy üljünk le az ágyra.
-Nagyon sajnálom!-kezdtem bele,majd a szemeibe néztem.-Nem így akartam ezt az egészet.Hülye voltam,tudom,és bárcsak jóvá tehetném ezt az egészet.-mondtam,majd láttam,hogy elgondolkozott,majd egy pillanatra elfordította a fejét.Visszafordult,majd egy sóhajtás hagyta el a száját.
-Figyelj,amit tegnap tettél itt a szobában,az valami undorító dolog volt..
-Tudom.Az este elgondolkoztam.Ez nem volt helyes,mert én nem vagyok ilyen.Vannak rossz szokásaim,de nem csak én vagyok ezzel egyedül.A lényeg,hogy én nem akarok veled rosszba lenni.Beszélgettem Louis-al is,és nagyon hasznos tanácsokat adott nekem.Ha adnál egy lehetőséget,és kezdhetnénk a legelejéről,én nagyon boldog lennék.-mondtam neki,mire az arcán egy olyan "fogalmam sincs hogy higgyek e neki" nézést figyeltem meg,ami csak két út felé vezethet:rendben,vagy bebizonyítás.Nem vagyok az a jó ember ismerő típus,de már tapasztaltam ilyesmit.Kicsit megkönnyebbültem,amikor enyhe mosolyt láttam az arcán.
-Rendben,adok egy esélyt a barátságunknak,de ne forduljon elő többet ilyesmi!
-Köszönöm!Azért,kaphatok egy ölelést?-nyújtottam ki a kezemet,mire egyből megkaptam azt,amit akartam.
-De mielőtt elfelejteném..-húzódott vissza-Bocsi a pofonért,és hogy bunkó voltam veled.-mondta,majd elmélyültem a két szép zöld szemeiben.Gyorsan feleszméltem.
-Az már nem lényeges.-mosolyogtunk,majd mind a ketten felálltunk,és lementünk a nappaliba,ahol már mindenki teszett és veszett.

~Samantha Valley~

Nagyon meglepett,amikor Harry fáradt be a szobámba,és megmondta,hogy bocsánatot kér.Nehézkesen,de miért ne?Minden ember megérdemel egy második esélyt,és bízok benne,hogy nem szúrja el.Még nem ismerem eléggé Harry-t,de remélem lesz rá lehetőségem minden baki nélkül.Levánszorogtunk a nappaliba,ahol már mindenki ott volt.A húgom dühösen ült két ember között akik..Hát ők meg mit keresnek itt?!Mindenki nagyon feszült volt.Amikor vissza akartam menni,már minden hiába volt.Észrevettek.

-Hát ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem anyától,és apától.Anya felállt,és elém jött.

-Mindenütt kerestünk titeket.A rendőrséget kértük meg,hogy kutassák fel egész Londont értetek!-már remegett a keze egy jókora pofonért.
-Hogy találtatok meg minket?-tereltem egy kicsit a témát,mire rámutatott egy férfira,aki a kanapén ücsörgött.Állítólag Paul a neve,a One Direction menedzsere,vagy nem tudom mije.
-Most szépen összeszeditek magatokat,és indultok hazafelé!Amelia nem ment iskolába sem,te meg nem mentél dolgozni.Így szerinted hogy fogunk megélni?-kérdezte immáron hangos hangnemmel.
-Kerestek szépen munkát magatoknak!Nem fogok nektek dolgozni!-kiabáltam vissza,mire láttam anya kezeit készenlétben.Már majdnem adott egy arcost,amikor valaki lefogta hátul.
-Ne merje megpofozni!-szólt hozzá Harry,miközben szorosan megfogta anyukám jobb kezét.
-Vagy hívjuk a testőröket!-állt elő Louis mellettem,mire anya megadta magát.
-Srácok..-szóltam,hogy hagyják abba,de megláttam anya és apa tekintetét.Anya szeméből néhány könnycsepp jött ki,apukám meg szokásosan,egy szót sem szólt.Ránéztem a húgomra,aki odaállt mellém,és megölelt.Nyeltem egy nagyot,hogy visszafojtsam a sírást.Valahogy mégsem tudtam visszatartani egyetlen egy könnycseppet.-Viszlát anya,viszlát apa!-mondtam,majd közben Harry szépen lassan elengedte anya kezét.Louis kicsit távolodott.Anyát és apát kivezette Paul a házból,majd mind a hárman elmentek.Amelia zokogásba kezdett,emiatt én is sírni kezdtem.Letérdeltem hozzá,majd megöleltük egymást.Kellemetlen volt ez az egész.Most már mind az öten megtudták,hogy kik a szüleim.Louis is.Harry is.Nem akartam még róluk beszélni nekik,hiszen eddig jól megéltünk a téma nélkül.De már mindegy.A jó oldala még az,hogy Louis-on kívül nem tudja senki sem részletesen,hogy miért jöttünk el otthonról tőlük.Mindenki csendben hallgatott,csak a sírásunk szakította félbe a csendet.
-Nyugodjatok meg kérlek!-nyugtatott Louis.
-Még is hogyan?-válaszolta Amelia-Már soha többet nem látjuk őket!
-Húgi,figyelj rám.-utasítottam-Mi akartunk elmenni onnan,viseljük is a következményeket.Tudom,hogy rossz érzés ez neked.Hogy nem lehetsz velük.De hidd el,a te érdekedben jöttünk el,nem miattam.Csak jót akartam neked.És most nézd,valóra vált egy álmod.-néztem a fiúkra,akik még mindig csendben ültek.Letöröltem az ujjaimmal a felesleges könnyeit,majd egy enyhe mosolyt csaltam az arcára.Megöleltük egymást,ismét.
-Ha te nem lennél,én nem tudom mit csinálnék.-válaszolt.
-Szeretlek húgi.-mondtam,majd felálltam,és odavezettem a kanapéhoz.Mindketten leültünk.
-A téma kényes,ugye?-kérdezte Zayn,mire mindketten rábólintottunk.
-Már a múlté.-válaszoltam,majd Louis-ra néztem.
-Csak tudjátok,bármeddig szívesen maradhattok nálunk.Ameddig csak akartok.-közölte velünk Niall.
-Nagyon köszönjük!-válaszoltam.-Tudjátok,félreismertelek titeket.Ti nem tartoztok azok az elkényeztetett sztárok közé.Ti mások vagytok.Nem.Nem vagyok a rajongótok,nem vagyok nagyon oda a zenétekért,de nagyon megkedveltelek titeket.
-Tudom,mi ellenállhatatlanok vagyunk!-válaszolta önelégülten Harry,mire mindegyikőnk nevetni kezdett rajta.

---------

Még most sem hiszem el,hogy ezt mondtam nekik.Soha nem gondoltam volna,hogy megkedvelem őket.Még mindig próbálom ezt feldolgozni.Egészen idáig azt hittem hogy ők is olyanok mint más hírességek,akiknek csak a pénz,és a hírnév kell.Nekik hatalmas szívük van,és ezt meg is mutatták nekünk.Most már megbecsülöm őket,és egyben tisztelem is.

Anyuékkal való találkozás is nagyon lesokkolt.De nem hatott meg.Az éréseim még mindig változatlanok őfeléjük,és biztos vagyok benne,hogy nem is fog megváltozni.A gyűlöletem anya és apa iránt kimagaslóan nagy,és ezt úgy érzem soha nem fogják megváltoztatni.De mint már említettem,új életet kezdünk,mégpedig nélkülük.Amelia büszkélkedhet azzal,hogy ő bizony Harry-vel,és a többiekkel lakik.Én meg úgy döntöttem,felmondok a munkahelyemről.Gyűlöltem azt az állást.Úgy gondoltam el is megyek.Harry fel is ajánlotta,hogy elvisz autóval.Jobb mintha gyalog mennék.

~Harry Styles~

Nagyon jó abban a tudatban élni,hogy jóban vagyunk.De megint elgondolkoztam.Barátok vagyunk.Ez nekem nagyon furcsa.Mert én azt hiszem,többet érzek.Tetszik.A mosolya,a haja,az arca.Nem bírok magamon uralkodni,amikor vele beszélgetek.Attól félek,hogy ez ront a barátságunkon.Remélem leszek olyan erős,hogy ne hibázzak.Kaptam egy második esélyt,és azt arra kaptam,hogy jóvá tegyem,és hogy ne csináljak semmi hülyeséget.Hihetetlen,hogy egy nap alatt mennyi minden történt.

-Merre kell menni?-kérdeztem,mikor már mind a ketten a kocsimban ültünk.

-Kanyarodj le balra,majd jobbra!-utasított,majd azt tettem amit mondott.Csendben ültem,majd éreztem hogy bámul.Ránéztem,addigra már az utat figyelte.Ez történt egész úton.

-Kiengedsz?-kérte,mire én nem válaszoltam.Nem tudtam magamat uralni.-Harry,minden rendben?-kérdezte,mire gyorsan feleszméltem.

-Persze.-válaszoltam,majd megnyomtam a gombot,ami után már ki tudta nyitni a kocsi ajtaját.

-Mindjárt jövök!-mondta,majd becsukta az ajtót.Egyedül ültem a kocsiban.Ilyen érzés még sosem járt át bennem.A szívem lüktetett,és erős kényszert éreztem magamban.Leírhatatlan érzés volt.Fél órával később kijött az épületből,és beszállt a kocsiba.Egy nagy sóhajtás hagyta el a száját.

-Felmondtam,és most nincs állásom.-mondta,majd enyhén félrehúzta a száját.Még így is hihetetlenül dögös.Miket beszélek?!

-Értem,akkor indulhatunk?

-Persze.-válaszolt,közben felvonta a szemöldökeit.Beindítottam a kocsit,majd hátratolattam az útra.Elindultam valamerre,majd egy erdőben kötöttünk ki.

-Harry,nem a másik irányba kellett volna mennünk?-kérdezte zavarodottan Samantha.

-Tényleg..-mondtam,majd megfordultam.Még is mit művelek?

-Nagyon furcsa vagy most,valami baj van?

-Nem,dehogy is!-mosolyogtam,majd elindultam vissza felé.Mind a ketten hallgattunk,egészen félútig.Ekkor bekapcsoltam egy kis zenét,hogy megnyugodjak egy kicsit.~music~ 

Együtt énekeltünk,és röhögtünk.Azokban a percekben úgy éreztem,hogy rajtunk kívül nem létezik senki más.Hihetetlen érzések halmozódtak el bennem.Ilyet még nem éreztem.

Az autópályán mentünk a kocsimmal,amikor az autóm akaratlanul egyre lassabb lett.Mikor úgy éreztem,hogy már nem tudok tovább menni vele gyorsan lehúzódtam a pálya szélére.

-Mi történt a kocsiddal?

-Szerintem kifogyott a benzin.-válaszoltam kicsit idegesen,mire észbe kaptam,hogy biztos van valahol tartalék.-Megnézem,hogy van e tartalék.-mindketten kiszálltunk a kocsiból,majd megnéztük a kocsi hátuljában.Nem volt.Ekkor eszembe jutott valami.

-Hol van,mert itt nincsen!?-kérdezte idegesen,mire én közben lecsuktam a hátulját.

-Odaadtam Liam-nek mert kellett neki!-válaszoltam szintúgy kicsit dühösen.

-Úr isten Harry!-idegeskedett-Fel tudod hívni a srácokat?Az enyémen nincs pénz.

-Megpróbálom!-válaszoltam,majd tárcsáztam Louis-t.Bekapcsoltam a hangszórót.-Remek,nincs pénz rajta!

-Akkor már csak stoppolni tudunk,mint a hülyék.-mondta,majd a hüvelyk ujját felmutatva próbált leállítani vezetőket.Ugyan ezt tettem én is.-Remek,hogy lehetnek az emberek ennyire gonoszak?-mondta tíz-tizenöt perccel később,majd beült az anyósüléshez,ahol eddig is ült.Kezeit kulcsba tette,majd onnan az egyik kezét a fejéhez tette.Csak mi lehetünk ennyire szerencsétlenek.Beültem mellé.

-Ilyen nincs!-mondtam,majd elhelyezkedtem.

-Hát nem!És most mit fogunk tenni?-kérdezte,közben előkészítette a telefonját.

-Várunk.Hátha majd hívnak.

-Khm,ja persze-mondta gúnyosan,mire én megráztam a fejemet.Percekig csendben ültünk semmit téve.Majd órákig.Mind a ketten folyamatosan a telefonunkat bámultuk,hátha hívnak.De semmi.Már kész voltam teljesen.Ránéztem Samanthára,aki megint engem nézett.Kicsit zavarba jöttem,de azt csináltam amit ő.Akaratlanul megharaptam az alsó ajkamat,ami láthatólag tetszett neki.De aztán megrázta a fejét.Kiszállt a kocsiból,majd becsukta az ajtót.Nekitámaszkodott a kocsi ajtajának.Látni lehetett,ahogy a szél fújni kezdte hosszú,barna hajszálait.Látni lehetett,hogy fázott,de nem akart velem egy fedél alatt lenni.Kiszálltam a kocsiból,majd odaálltam elé.

-Ülj vissza a kocsiba,ott sokkal melegebb van!-utasítottam,mire ő csak bólogatott,hogy nem.-Meg akarsz fagyni?

-Nem!-ekkor figyelmes lettem arra,hogy a kezeivel dörzsöli a vállát,és remegni kezd.-Jó itt,te ülj vissza.
-Ülj be te is,és akkor én is beülök!-mondtam,majd ő vett egy nagy levegőt.Közelebb mentem hozzá,majd levettem a kabátomat.Rátettem Samanthára,ő meg belebújt.
-Köszi!-mosolygott,majd az autókat figyelte.Nem szóltam egy szót sem,csak mellé álltam,és nekitámaszkodtam az autónak.     

.::Új élet::.2.rész

sziasztok!:)megírtam a 2.részt,ami kicsit hosszabb lett mint vártam,de az nem lényeges:))szuper napom volt,így sikerült egy szerintem "nagyon jó" részt írni:DDköszönöm szépen a 4 feliratkozót,és a sok lelkesítő kommenteket amiket kaptam:DDtovábbra is várok még ilyeneket:))úgy döntöttem,hogy nem írok a részek végén olyat hogy a következő rész tartalmából,mert szerintem felesleges:Dmindegy,jó olvasást!;)

 

 ~Samantha Valley~

Amelia elájult.Zavarodottságomban össze vissza kapkodtam,hogy mit is csináljak vele.
-Liam,kérlek fektessétek le a kanapéra!-mondtam Liam-nek,aki rábólintott,majd felkapta,és elfektette.Egy pár másodpercig egy helyben álldogáltam,majd amikor végre észhez kaptam,abban a pillanatban felkaptam a bőröndjeinket.
-Várj,segítek!-ajánlotta fel Harry,majd felkapta Amelia bőröndjeit,és elindult fel az emeletre.Utasított,hogy kövessem,de nem igazán volt kedvem utána menni.Nekem nagyon ellenszenves Harry.-A húgoddal itt fogtok aludni.-mondta,majd befáradtam az igen tágasnak tűnő szobába.Pár másodpercig csak ámélkodtam,majd elgondolkoztam egy kicsit.Még soha nem volt szerencsém egy ilyen házba keveredni.Egy szegény családba tartozom.Egy amolyan családba,ahol az ember már kiskorától remélheti,hogy belőle nem lesz semmi,avagy sehová sem kerülhet.És hát a vagyonunkra sem számíthatunk eleget.Most meg a híres One Direction házában fogok lakni,ami körülbelül akkora,hogy a mi házunk vagy tízszer is beleférne.
-Gyönyörű szoba!-mondtam,majd letettem a bőröndömet az ágyam mellé.-És saját ágy!-lepődtem meg,amikor két ágyat láttam meg a szobában.Mind a kettő egy dobogón helyezkedik el,egymástól távol.Hihetetlen.
-Bizony!-szólalt meg Harry,aki hangjától máris elment a kedvem.Feltettem az ágyra a bőröndjeimet,majd én is leültem mellé.Kicipzároztam a megtelt táskáimat,majd sorjában szedegettem ki a cuccaimat.-Ne segítsek?
-Nem kell köszi!-mondtam kicsit unottan,majd közelebb jött,és leült mellém.Egy pillanatra megálltam a pakolással,majd észreveszek valami különöset.Még pedig a combomon.A kezeimre néztem,és gyorsan össze kellett szednem magamat.Ez már több a soknál!
-Tudod kinek a combjain keringjél!-kiabáltam le Harry fejét miután egy pofont adtam az arcára.Gyorsan felálltam,majd a szoba ajtó felé mentem.De Harry gyorsabb volt.-Harry,ha azonnal nem engedsz ki a szobából?!-figyelmeztettem Harry-t idegesen-Ilyenkor mit érzel?
-Tudom,hogy neked is tetszem!-mondta,közben a fájó arcát fogta.
-Tessék?-mondtam idegesen,amitől Harry kicsit hátrált.
-Jól van na.-válaszolta,majd gyorsan lementem a nappaliba a többiekhez.Mit képzel magáról?
-De jó hogy lejöttél,Amelia elég rosszul néz ki.-mondta Liam,aki a húgom mellett ült.
-Van esetleg jegetek,vagy valami?
-Van,van!-kapkodott Louis,majd előkeresett a fagyasztóból egy zacskó jeget.Oda vitte Ami-hoz,és a homlokára tette.Eztán én is lehuppantam az egyik kanapéra,majd elgondolkoztam egy kicsit.Mi ütött ebbe a gyerekbe?Bárhogy máshogy,vagy sem,de így ha azt hiszi elcsábíthat,nagyon téved!Úgy látszik el kéne egy kis fejmosás,és nem csak tőlem,hanem a többiektől is.
-Harry hol van?-kérdezte Zayn,amire én egy nagyot nyeltem.-Nagyon zavartnak tűnsz!
-Mert az is vagyok!Igazán beszélhetnétek a beteg haverotokkal!-hisztiztem,majd vettem egy mély levegőt.Úgy néztem ki mint egy ideg beteg.
-Nyugi!-mondta Louis,majd odaadta Liam-nek a jeget.Leült mellém.-Mit csinált már megint?
-Majd elmondja ha akarja.-válaszoltam,mire mindannyian felvonták a szemöldöküket.
-Na!-szólalt meg Niall-Csak tudnánk segíteni valamennyit!-ajánlotta fel a szőke.De mielőtt elkezdtem volna,Harry éppen lejött.Kicsit meghúztam magamat a kanapéra.Leült az egyik fotelba,majd az arcát simogatta,valamint takargatta.Gondoltam,a kéznyomom,ami az arcán maradt.Amikor egymás szemeibe néztünk,sunyi tekintetemmel figyeltem rá ő meg viszonzásképpen dühös tekintettel jutalmazott meg.
-Na Harry,vedd le a kezedet az arcodról!Kíváncsi vagyok arra a szép kis nyomra amit hagytam rajta.-mondtam Harry-nek,mire a srácok mind furcsa tekintettel néztek rám,majd Harry-re.Harry szépen lassan levette a kezeit.
-Az anyja!-vágta rá egyből Liam,aki közelebbről is szemügyre vette a kéznyomomat Harry-n.Majd visszaült mellém ahol volt.
-Szép volt Sam!-nyújtotta a kezét Liam egy pacsira,ami nekem sem volt ellenemben.
-Liam!
-Bocsi haver,de megérdemelted!-tette hozzá Liam,mire Harry reakciója egy ronda fintor volt barátja felé.Apró,"éledező" hangokra lettem figyelmes Liam mellett,még pedig Ameliáéra.

--------

-Belegondoltál már abba,hogy milyen furcsa ez az egész?Hogy itt vagyunk?És hogy végre külön ágyban alszunk?-kérdezte a húgom,amikor már ketten voltunk a szobában.Már mindenki lefeküdt,mi még nem aludtunk.Leoltott lámpa mellett beszélgettünk,csak a bevilágított holdfénytől láttuk enyhén egymás arcát.

-Bele.De én még furcsálok valamit.-fekvő pózból ülő pózba helyezkedtem,majd belevágtam-Pont Harry jött oda hozzánk.De vajon miért pont ő?-kérdeztem elmélyülve a gondolataimba.Lehet hogy ez hülye kérdés volt,de érdekelt.

-Szerencsénk volt Sam.-ült fel Amelia,majd vett egy nagy levegőt.-Már rég elhurcoltak volna minket,ha ő nem jön oda hozzánk.Már rég elvitettek volna vagy a rendőrség,vagy valaki más.-tette hozzá még utólag.Ekkor tekintetemet a testvérem szemébe szegeztem.Meg voltam lepődve.

-Honnan tudsz te ilyenekről?-kérdeztem,közben egy ásítás hagyta el a számat.

-Egyszerűen tudom.Nem vagyok buta.-válaszolta,majd elhelyezkedett a számára kényelmes fekvőállásba.Én csak bólintottam,amit gondolom ő nem látott.-Különben,mi volt az a furcsa konfliktus közted,és Harry között?-kíváncsiskodott,mire egy sóhajtás hagyta el a számat.
-Nem volt konfliktus.Csak járt neki ami járt.Engem ne tapogasson,ha lehet.mert már mondtam neki hogy mi lesz.-válaszoltam kicsit idegesen,mire Amelia felnevetett egy nagyot.-Min nevetsz?-mosolyodtam el enyhén.
-Rajtad.Bár mondjuk irigyellek is!-mondta,majd újból felült az ágyán.
-Irigyelni?Megvesztél húgi.Te mit tettél volna ilyenkor?
-Én hagytam volna magamat!-válaszolt,mire én is felnevettem.Egy perces röhögőgörcs jött rám,mire Amelia próbált nyugtatni.
-Ugyan már!Te?Még csak tizenegy éves vagy!Hagynád hogy ágyba vigyen?-röhögtem tovább,majd a párnámba nyomtam a fejemet.Még soha nem nevettem ilyen sokat.
-Nem arról beszéltem te hülye!-figyelmeztetett a húgom,mire én akkor próbáltam magamat lecsillapítani.-Hogy simogassa a combomat.-mondta,majd megint nevetni kezdtem.Közben éreztem,hogy a húgom által használt párna nekem csapódott.Se szó se beszéd,én egyből visszadobtam.Hirtelen mozdulattal mindketten felálltunk és párna csatába keveredtünk.Csapkodtuk,csikiztük egymást.Tipikus "testvér est".Még sosem voltunk ennyire felszabadultak,szóval ez az este számunkra nagyon jó volt.Se parancs se verés nem várt ránk.Nem tudom hogy a húgom is e,de én szabadnak éreztem magamat.A legjobb érzés ami valaha is eltöltött.Amikor már mindketten elfáradtunk ledőltünk a saját ágyunkba,majd mindketten próbáltunk mély álomba keveredni.Ekkor már elgondolkoztam sok mindenen.Anyukánk,vagy apukánk még mindig nem hívott fel,hogy hol vagyunk.Ennyire érdekelnénk őket?Valószínű nem,de erről nem én tehetek.Ők már csak ilyenek maradnak,mi meg új életet kezdünk.
Bármennyire is fáradt voltam az éjszaka,de nem tudtam aludni.Felálltam az ágyról,majd a dobogón lefelé,az ajtó felé vánszorogtam.Halkan kinyitottam az ajtót,majd ugyan úgy be is csuktam.Körül akartam nézni ezen az egész házban,mert még nem volt ahhoz szerencsém.A nappali felé mentem,ahol ment a TV,és még a villany égett.Kicsit eltakartam a szememet,mert nagyon élesen világított a lámpa.Majd mielőtt az emeletről a lépcsőn léptem volna egy fokot észre vettem,hogy Harry nézi a Family Guy-t.Amikor kikapcsolta a tévét,a lépcső felé jött,hogy felmenjen a szobájába.Mivel az Ameliával közös szobánk kicsit messze van,már nem adatott rá időm,hogy odaszaladjak.Gyorsan szétnéztem a folyosón hogy vajon hová bújjak.Mikor már láttam egy árnyékot,gyorsan benyitottam egy szobába,majd gyorsan,és lehetőleg halkan becsuktam.Vettem egy nagy levegőt,majd szépen lassan kifújtam.Mivel nem tudtam egyáltalán,hogy hol vagyok a sötétség miatt,megtapogattam a falat,hogy hátha találok egy villanyt valahol.Enyhe szívrohamot kaptam,amikor valaki megijesztett.
-Louis te hülye állat!-szidtam le,miután rájöttem,hogy ő volt az.A villany már fel volt kapcsolva,így már megbizonyosodtam arról,hogy ez Louis szobája.Nevetésétől én is felnevettem,majd a kezemet a mellkasomhoz tettem hogy most már megnyugodhatok.-Honnan tudtad,hogy ki vagyok?
-Nem tudtam,de attól még jó buli volt!-mondta,miután mind kettőnk leállt a a nevetéssel.Furcsa ezt kimondani,de nagyon megkedveltem Louis-t.Nem csak emiatt,hanem ő eddig a legnormálisabb ember a házban.-Hogy hogy bejöttél ide?
-Harry-től menekültem.A nappaliba akartam menni,de ő ott volt.És nem akartam vele társalogni tudod..
-Harry már csak ilyen.Ő nagyon jó srác a legjobb barátom.Majd beszélek vele,hogy vegyen vissza,jó?-kérdezte,mire én rábólintottam.-Van kedved beszélgetni?
-Persze!-mondtam kicsit zavarodottan.soha nem hittem volna,hogy bármelyikőjükkel is ilyen jóban leszek.Most már tudom:Sose ítélj el embereket első látásra,avagy hallásra.-Szóval ez a te szobád..-néztem körül.
-Igen,mint látod.Bocsi hogy ilyen rendetlen,de ide nem sűrűn jönnek be lányok.-mondta Louis kicsit szerényen.
-Ugyan,ez még semmi.A miénk sokkal rendezetlenebb volt.Csak hát el kellett viselnünk a következményeit.-néztem le egy pillanatra a földre,majd felnéztem.
-Miért?Mi történt?-kérdezte,miután az arcomon már végig futott néhány felesleges könnycsepp.Nem igazán akartam elmondani,mert nem akartam játszani a csóró,szerencsétlen lányt.Ők nem ilyennek ismertek meg,és jó is ez így.De Louis valahogy kiváltotta belőlem,hogy benne megbízhatok.Leültetett az ágyra,és végig hallgatta azt a hosszú történetet amit elmeséltem.Szégyelltem,de reméltem,hogy megérti.-Sajnállak!-simogatta meg a hátamat megnyugvásként,majd önszántamból nekidőltem.Folytattam a sírást,de folyamatosan azon voltam,hogy befejezzem.Elhajoltam Louis-tól,majd elővettem a zsebemből egy zsebkendőt,majd felhasználtam.
-Bocsánat,nem akartam itt sajnáltatni magamat én..
-Ugyan!Én mindenkit szívesen végighallhatok,és ha tudok,segítek.-mondta,majd mosolyra kerekedett a szám.
-Te olyan rendes srác vagy.-mondtam,majd ránéztem.
-És sexy!-tette hozzá,majd megmutatta a karjain lévő bicepszeit.Megint felnevettem,és megráztam a fejemet.
Meg ismerkedtem vele.Azt hiszem életem első fiúbarátjára tettem szert,aki mellesleg nem az a bunkó,elszánt híresség.Ő egy jó ember.Talán jól mondta Amelia:Louis vicces,és jószívű.Annak ellenére,hogy még egyáltalán nem ismerte régen személyesen Louis-t,igaza volt.
Későre járt.Elköszöntem Louis-tól,majd visszamentem a szobánkba,ahol Amelia már mély álomban járt.Lefeküdtem,majd másodpercek elteltével már én is elaludtam.   

~Louis Tomlinson~

Sajnáltam,mert most már tudom,hogy milyen múltja volt.Hogy miért mentek el otthonról,és teljes egészében megértettem.Sokat beszélgettünk tegnap éjszaka,és jó volt vele beszélgetni.Ő az a lány aki elnézi az emberek furcsa hibáit,és e mellet sem nézi le őket.Kedves lány,és megígértem neki,hogy titokban tartom az életét.

Már reggel volt.Én voltam az első aki felkelt,és félkómás fejjel lement a nappaliba.Vagy még sem.Harry-t láttam a konyha asztalánál a műzlijét enve,és nagyon feszültnek látszott.

-Cső!-köszöntünk egymásnak,majd csináltam magamnak egy kávét.Leültem mellé az asztalra.Egyikőnk szájából sem jött ki egy hang se,amit szörnyen furcsáltam.

-Nem vagy valami bőbeszédű haver..-mondtam,ami után megittam az utolsó korty kávét.

-Miért kellene?-kérdezte,majd tovább kanalazta a reggelijét.

-Na!-löktem meg egy kicsit-Hol van az a vidám Harry akit megismertem?

-A seggemben!Hol szerinted?-válaszolta,amiért kicsit dühös lettem.

-Figyelj,nem akarok veled kiabálni,de mi bajod van?Jobb lenne ha elmondanád valakinek nem?-kérdeztem,mire megadta magát.

.

-Bocs,csak tudod,szégyellem magamat.

-El tudom képzelni.-válaszoltam,majd felálltam,és betettem a mosogatóba a kávés poharamat.

-Várj,azt sem tudod,hogy miről beszélek!-reagálta rá egyből,mire én felé fordultam,majd háttal nekitámaszkodtam a konyhapultnak.

-Samantháról van szó,még is ki másról?-válaszoltam,majd figyelmes lettem Harry-re,aki még inkább összezavarodott.

-Tudod Lou,ő retteg tőlem,tart tőlem,és ha a közelében vagyok,már elmegy a jó kedve.Én ezt nem így akartam.-vakarta meg a nyakát,majd a fejét visszafordította felém.

-Tegyed jóvá.Ne az legyen az első,hogy flörtölsz vele,hanem ismerkedsz vele,ahogy én is teszem.Mi már barátok vagyunk,és vajon miért?Mert én normálisan beszéltem vele,és nekem nem az volt az első szándékom,hogy "csábítsam".Beszélj vele rendesen,és lesz ami lesz.

-Tényleg?

-Igen.Ha jóban akarsz vele lenni.

.::Szökés::.1.rész

Hi guys HII!:Dmeg írtam a leges legelső részt,nem bírtam várni 15-éig:))köszi és köszi a 2 feliratkozót és 100+ feletti nézettséget:33remélem bővülni fogunk,addig is jó olvasást!:)apropó,itt nincsenek kommenthatárok!;)

 ~Samantha Valley~

Egy újabb napra virradtam fel.Szívesen aludtam volna még,mert az álom olyan,mint egy világ,ahol minden elképesztően jó,eltérve néhány mégis rossztól.A szobám a napfénytől kimagaslóan fényes volt,és nagyon nehezemre esett megszokni.Lassan felkeltem,és a húgomra néztem,aki még mindig aludt.Igen.Együtt osztozunk a szobán,ami nem a legjobb,de elviselhető számomra.

Lassan felkeltem,majd a fürdőszoba felé vánszorogtam,és beléptem zuhanyfülkébe.Nincs számomra kellemesebb egy jó kis zuhanyzásnál reggelente,munka előtt.Végeztem,majd felöltöztem és fogat mostam.Elrendeztem minden fontos kellő dolgot,majd vissza mentem a szobánkba.Amelia már az ágyon ült,és a szemeit dörzsölte.
-Jó reggelt buci!-köszöntem a húgomnak,akinek láthatólag nem tetszett ez az új kis becenév.Megráztam a fejemet,majd a telefonomat kerestem a mondhatni rendetlen szobánkban.Már csak az hiányzik hogy anya észrevegye.
-Ne hívj így!-válaszolta,majd felhuppant és a nappaliba vándorolt,ahol anya és apa nézték a TV-t.Felkaptam a táskámat a szobánkból,és kimentem a folyosóra.A TV-ből hallottam a One Direction-t.
-Elképesztő..-mondtam magamban unottan,majd a fal mellé álltam,és hallgatolóztam.Amelia szokásos módon sikítozott,de értelme?
-Hé kiscsaj,neked nem suliban kéne lenned?-tolta el a TV elől anyu az ugrándozó húgomat.A flegma beszédéről megállapítható volt,hogy bizony ennek rossz vége lesz.
-Szombat van anya..-válaszolt ugyanolyan hangnemmel,amire anya egy pofont vágott az arcára.Hallottam a húgom hangján,hogy sírna,de nem tette.Berohant a szobába,rohanás közben kicsit nekem is jött.Berohantam a szobánkba,ahol Amelia a párnájába dugva a fejét,megállás nélkül sírt.Még csak tudomást sem szerzett arról,hogy ott vagyok.
-Ami!-mondtam,majd szépen lassan leültem az ágy szélére.Fejét lassú tempóban felemelte a párnáról,majd felém fordult.Szemeiről letörölte a felesleges könnycseppeket,majd az arcára néztem,ahol megpillantottam anya kéznyomát.Egyik kezemet a szám elé tettem,majd onnan le.-Durván megütött..-néztem meg jobban,mire ő felszippantott egyet.
-Tisztában vagyok vele.-válaszolta,majd elfeküdt.Szörnyen sajnáltam.Nagyon nem kívántam neki azt a korszakot,amit én is átvészeltem még.Sőt,most is.
-Beszélek vele!-álltam fel és megindultam.
-Ne!Sam!-állított le majd ezt követte egy nagy nyelés.
-Tudom mit csinálok!-válaszoltam,majd kimentem,és becsaptam magam mögött az ajtót.Sosem szájaltam még vissza,mert nem akartam "kisebb" balhékba keveredni.De már tizennyolc éves vagyok,és nem vagyok az a kislány,aki bármitől is megfutamodna.Kiállok Amelia mellett,és magam mellett,ami nem lesz könnyű.De már betelt a pohár.

--------

-Hogy beszélsz velem Samantha?!-kiabált le anyukám,miután elmondtam neki a véleményemet.Az életemet,amit tönkretettek.Apa csak ült és nem szólt semmit.

-Ugyan ezt kérdezhetném én is!-álltam fel neki.A gondolataim folyamatosan játszadoztak velem.Ez nem volt helyes,de jól cselekedtem.Játszottam anyukám idegeivel.Arcán embert ölő tekintetet figyeltem meg,aminek meg is lett a következménye.Kaptam egy pofont,majd a földre lökött.A hajamat tépni kezdte,mire én megrúgtam.Ameliát láttam hogy próbálja lefogni az idegbeteg anyukánkat.

-Takarodjatok a szemem elől!-mondta mire mi gyorsan bementünk a mi kis zugunkba,ami úgy érzem nem lesz sokáig a miénk..

-Sosem hittem volna,hogy ilyet mondok de..Gyűlölöm!-mondtam,majd az ajtón lefelé csúszva sírva fakadtam.Amelia leült mellém.

-Én is.Ugye tudod,hogy elkéstél a munkahelyedről.-válaszolta,mire egy pillanatra egymásra néztünk.

-Tudom,de nem érdekel.És tudod mit?-álltam fel,majd előkerestem egy bőröndöt.-Elköltözünk!

-Mi?!-kérdezte kicsit lesokkolva.Mielőtt bárki is kérdezné..Tudom milyen rossz lehet egy tizenegy éves lánynak,ha a szülei nem foglalkoznak vele kellőképpen.Én is voltam tizenegy éves,ő akkor még akkor-4 évesen-nem tudta felfogni a helyzetet.Én korán felnőttem,és bármilyen rossz érzés mindkettőnknek,itt kell hagynunk őket.Szipogtam egyet,majd miután bepakoltam minden cuccaimat az én bőröndjeimbe,jött Ameliáé.

-Ne!-fogta le a kezemet,mire én kérdően néztem rá-Majd én!-válaszolt,majd segítettem neki.Mindkettőnk szeméből előjött egy-egy könnycsepp,de tudjuk jól,hogy ez így van rendjén.A szobánk már üres volt szó szoros értelmében.Szerencsére nem volt sok cuccunk.Kimentünk a nappaliba,és próbáltunk halkan kimenni,mert aludtak.Apám hasán anya feküdt,és mellettük szétszórva a popcorn.Tiszta éretlenség.Nagyot nyeltem,majd utoljára megnéztem őket,majd becsuktam az ajtót,és megfogtam a húgom kezét.Elindultunk valamerre.

-Hová megyünk?-kérdezte Amelia.Őszintén,fogalmam sem volt róla.A barátaim mind elfoglaltak,és nem tudunk bemenni faluból Londonba pénz nélkül.De sietnünk kellett,mert bármikor szemügyre vehetik anyáék,hogy üres a szobánk.
-Elsétálunk Londonba.-válaszoltam,majd a hosszú barna hajamat hátra löktem és magabiztosan sétálgattam.
-Normális vagy?Gyalog?Tudod milyen messze van úgy a város?!-bajlódott Amelia,de ez most nem nagyon érdekelt.Már az utca végén vagyunk nagy bőröndjeinkkel.
-Figyelj,jössz vagy sem?-kérdeztem,majd másodpercekig bámultuk egymást komoly tekintetünkkel.Elgondolkozott,majd visszanézett  a házunkra.Visszafordult felém,mire én felvontam mindkét szemöldökömet.
-Jó,na nyomás!-válaszolt,majd egymás mellett sétáltunk.

--------

-Ne aggódj,mindjárt Londonba érünk.-mondtam,,mire a kikészült húgomra néztem.Dühös tekintetével engemet bámult,és kapkodta a levegőt.

-Vagy húsz kilométert sétáltunk egy erdőben vagy két tonnányi bőrönddel a kezünkben..Egy csomó kis ág van a hajamban,amik vagy a fákról,vagy a bokrokról estek rám.Ráadásul hozzáteszem,a sétaidőnk egyenlő vagy három-négy órával,és úgy érzem,mindjárt meghalok.Szerinted mégis hogy a nyavajába ne aggódjak Sam?!-kérdezte,az utolsó mondatát kicsit felemelve.Tudom hogy kész van,hiszen én is kivagyok,ennyit sétálni nem könnyű.

-Jólvan,én is el vagyok fáradva,de most már itt vagyunk,azt akarod,hogy visszaforduljunk,he?-kérdeztem idegesen,mert már teljesen kikészültem.Nem vicces.

-Nem!-válaszolt,majd csendben sétáltunk be a városba.Már a lámpákat is felkapcsolták,hiszen már egyre jobban sötétedett.Hamarosan beértünk a belvárosba,ahol rengetegen voltak,viszont mindenki részeg.A zene fülsüketítően zengett a fülembe.Gyorsan egy csendesebb helyre rohantunk,ahol már kevesebben járkáltak.Tipikus városi emberek..

-Most már igazán felelhetnél,hogy hol alszunk!-utasított Amelia,mikor már egy csendes utcában voltunk.

-Nem tudom,de én nem alszom!-válaszoltam,majd egy padra néztem-Oda pakoljunk le egyenlőre,és majd holnap megyünk tovább!-mondtam,majd bólintott egyet.Vettem egy nagy és mély levegőt.Bűntudatom volt,hiszen elszöktettem magamat,és a testvéremet.Nem akarom nyilvánosságra hozni Amelia előtt,de nagyon nagy bajban vagyunk.

-Tedd le a fejed a vállamra,és aludjál!-mondtam neki halkan,közben mindenfelé szegeztem a tekintetemet.

-És te?-kérdezte,mire én erre csak vállat vontam.

-Nem alszok.Valakinek vigyáznia kell ránk,és az én vagyok.-válaszoltam,majd a velünk szemben lévő házra lettem figyelmes.Nem,nem volt ott semmi különös.Elbambultam,majd magamba enyhén mosolyogni kezdtem.Az érzelmeim nagyon vegyesek.A szívem egyre csak lüktet és lüktet.Talán jobban tettem volna,ha otthon maradok és tovább viselem őket?Lehetséges,de folyamatosan a nagypapám szavai keringenek bennem"Nem kell velük törődni Samantha!Ők sajnos ilyenek,de még is a szüleid!Hiába beteg édesanyád,ő az anyád.De egy valamit jegyezz meg!Nem érzed a szeretetét,de ő szeret,csak másképp."A papa nem él velünk,már vagy két éve nem jött el hozzánk.Fogalma sincs,hogy azóta mennyi minden történt.A gondolataimba merülve egyszer csak feleszméltem belőle.Oldalra néztem,ahol Amelia már mély álomban aludt.Vettem egy nagy levegőt,és szépen lassan kifújtam azt.Nem tudtam mit csináljak itt egész éjjel.

 ~Amelia Valley~

Mély álomba keveredtem.A kedvenc helyiségemre,ahol nem kell törődnöm a valóélettel.Egy helyre ahol az élet egyszerű,és az történik amit te akarsz.De egyszer csak annak is vége előbb utóbb.Így tizenegy évesen jobban belegondoltam az életbe.Sokkal tapasztaltabb és érettebb vagyok a kortársaimnál.Nem mintha értenék a munkához,vagy az élet bármely más fontos dolgáról.Csak én már tudom használni az eszemet akkor,amikor kell.A nővéremnek sem volt könnyű múltja,mint első szülött gyereknek.Már annyi idős volt mint én,amikor már ő végezte el a házimunkákat.Egy nemet sem válaszolhatott anyának,mert fabot verés lett a következménye.Már én is belekeveredtem ebbe.Ezért is szöktetett meg,mert nem akar nekem olyan jövőt,mint ami neki volt.Ezért is tisztelem ennyire.Kiállok mellette.
A szemeimet lassacskán kinyitottam,majd megdörzsöltem őket.Egy hangra eszméltem fel.Előttem állt egy magas,zöld szemű,göndör hajú srác.Nagyon ismerős volt nekem.
-Szia!-köszöntem furcsán,majd a nővéremre néztem,aki a vállamon aludt.
-Szia,hadd mutatkozzam be,Harry vagyok!-mutatkozott be Harry,mire eszembe jutott.Ő az a Harry.
-Ó te jó ég!-huppantam fel örömömben,majd befogtam a számat,hogy elhárítsam a sikításomat.Közben egy fejkoppanásra lettem figyelmes mögülem.Samantha még mindig aludt,és oldalra dőlt ami következtén szerencsétlen kellemetlen fájásokkal ébredezett.
-Mi a faszom?!-kelt fel,közben a fejét fogta,hogy enyhítse a fejfájást.Közben én Harry-t ölelgettem örömömben.
-Hát oké,kezdésnek megfelel.-mondta,majd elmosolyodott.-Harry vagyok!-mutatkozott be Samnek.
-Samantha.-válaszolt,majd ásított egyet.-One Direction?
-Igen.-válaszolt.
-Remek!Utálom..-válaszolt,majd felállt és a bőröndöket szedte össze.Harry oldalra szegezte a száját és bólintott.-Különben mit akarsz?
-Az utcán sétáltam és észre vettelek titeket.Hogy hogy itt aludtatok az utcán?
-Családi problémák.Nagy problémák..És nincs hol aludnunk..-válaszoltam,majd egy kicsit elgondolkoztam.
-Nálunk megszállhatnátok nyugodtan.Egyikőnknek sem lenne ellenében.-vállat vont,majd a válaszunkat várta.Samanthára néztem akinek nagyon ellenére volt ez az egész.De én nekem ez minden álmom.Boci szemekkel néztem a nővéremre,ami belőle egy helyeselést váltott ki.
-Jó.De csak pár napról lenne szó.-válaszolt,mire én megöleltem jó szorosan.Felkaptuk a bőröndünket,és Samantha átadta mindkét bőröndjét Harry-nek is.
-Sam,miért adtad oda mindkét bőröndöd?-kérdezte Harry felvont szemöldökökkel.
-Te vagy a tökös srác,úgyhogy vigyed!-gúnyoskodott Sam,majd önelégülten elmosolyodott.Vele együtt Harry is.

~Samantha Valley~

-Bemutatom a világ legjobb lakását!-vezetett be Harry minket London egyik leghihetetlenebb házába.Gyönyörű ház!
-Azért ne legyél ennyire elszállva magadtól!-mondtam,majd észhez kaptam,hogy kicsit bunkó vagyok.Sosem szoktam az lenni,csak ha dühös vagyok.
-Sam!-figyelmeztetett a húgom,hogy ne legyek ennyire szánalmas.
-Őhm,figyelj,mi az oka hogy ennyire bunkó vagy velem?-állt elém Harry,majd megakadályozta hogy tovább menjek.Kezeit kulcsba tette.
-Hát,nem is tudom..Na elengedsz?-megindultam,mire még mindig nem engedett át.Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz,de én egyből hátrébb húzódtam.
-Az egy dolog,hogy utálsz minket,de nem is ismered még egyikőnket sem úgyhogy..?
-Harry,ne akard hogy megmutassam a durvábbik felemet,szóval jobban jársz,ha elengedsz.Pardon?-mondtam,mire elmosolyodott.
-Én szeretném látni a durvábbik feledet!-harapta meg a száját,majd végig szemelt rajtam,amit egy felvont szemöldökkel viszonoztam.
-Na elég a játékból!-mondtam,majd egy mozdulattal arrébb toltam az igen bosszantó Styles-t.Ha egyáltalán ez a vezetékneve.Fogalmam sincs róluk.Sem arról hogy miért vagyok ilyen vele?Nem tett semmit,ha nem jött volna akkor még mindig az utcán csöveznék Ameliával.Kinyitottam az előszoba ajtaját,majd a ház nappali részébe tértem,ahol ott voltak a többiek.Ha egyáltalán azok..
-Srácok,ők itt Samantha és Amelia!-mutatott be nekik Harry.
-Sziasztok,Louis vagyok!-jött oda hozzám ez a bizonyos Louis és a társai.Nagyon kedvesen fogadtak minket.
-Bőrönd?-kérdezte Niall,mire Hazza egyből válaszolni akart,de ha nem tudná,nekem is van szám.
-Ez egy hosszú történet..A lényeg hogy Harry meghívott ide és..
-Addig ameddig akarnak.-szakított félbe,mire figyelmeztetésként felköhögtem egyet.
-Szóval ha nem baj,egy pár napot itt lennénk.-tettem hozzá még.A húgomra néztem,aki szobor állásban állt egy helyben.
-Amelia!-löktem meg egy kicsit a testvéremet,aki nem mert megszólalni.
-Bocsi,de nem bírom én azt hiszem elájulok!-mondta a húgom,majd hátra esett.Szerencsére sikerült elkapnom.Nem értem,hogy tőlük,hogy ájulhat el egy normális ember?Csak öt fiú,akik világ szerte ismertek,és olyan zenéket csinálnak,amitől hányna az ember.

Következő rész tartalmából:
"-Harry,ha azonnal nem engedsz ki a szobából?!-figyelmeztettem Harry-t aki meg is adta magát-Ilyenkor mit érzel?
-Tudom,hogy neked is tetszem!
-Tessék?-mondtam idegesen,amitől Harry kicsit hátrált.
-Jól van na.-válaszolta,majd gyorsan lementem a nappaliba a többiekhez.
-De jó hogy lejöttél,Amelia elég rosszul néz ki.-mondta Liam,aki a húgom mellett ült.
-Van esetleg jegetek,vagy valami?
-Van,van!-kapkodott Louis,majd előkeresett a fagyasztóból egy zacskó jeget.Oda vitte Ami-hoz,és a homlokára tette.Eztán én is lehuppantam az egyik kanapéra,majd elgondolkoztam egy kicsit.Mi ütött ebbe a gyerekbe?Bárhogy máshogy,vagy sem,de így ha azt hiszi elcsábíthat,nagyon téved!Úgy látszik el kéne egy kis fejmosás,és nem csak tőlem,hanem a többiektől is.